Pál-Antal Sándor

életrajz | kontakt | publikációs lista

utolsó frissítés: 2015. nov. 3.


Pál-Antal Sándor

Szakmai önéletrajz

 

Életrajzi adatok: 1939. szeptember 26-án-ben születtem Karcfalván, Hargita megyében. Elemi iskolába Csíkmadarason, Karcfalván és Élesden jártam. Középiskolai tanulmányaimat részben Nagybányán, részben Csíkszeredában – az utóbbiban magántanulóként – folytattam, ahol 1956-ban érettségiztem. Jó háromévi csíkmadarasi gazdálkodói munka után tovább tanultam. 1958-ban beiratkoztam a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemre, ahol – helyesebben az egyesítés után már Babeş‒Bolyai Tudományegyetemen –, 1963-ban, egyetemes közép-, új- és jelenkor történetére szakosodott történelem szakos tanári diplomát szereztem.

Az egyetemi tanulmányok befejezése után levéltáros lettem. 1963. november 1-jétől nyugdíjazásomig, 2005. május 15-éig a marosvásárhelyi Állami Levéltár munkatársa, majd főmunkatársa voltam. Emellett  1981 és 2000 között magyar paleográfiát tanítottam a Román Nemzeti Levéltár mellett működő Országos Levéltári Iskolában (Şcoala Naţională de Arhivistică). 1999–2001 között, óraadóként latin paleográfiai kurzusokat is tartottam a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen.

Doktori disszertációmat 2004-ben megvédtem a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, 2010. májusi közgyűlésén pedig a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választott.

Tudományos tevékenység: Alapvető kutatási területem Erdély történelme a 17–19. században, különös tekintettel a székely társadalom múltjára. Ehhez a kérdéshez kapcsolódik tevékenységem jelentős része. Írásaim közül is kiemelendőnek tekintem A székely önkormányzat-történet. (2002-ben), A marosszéki intézmények és pecsétjeik. (2004-ben), a Székelyföld és városai. (2003-ban), valamint A székelyek földje és népe. (2013-ban) című köteteket. Falu- és várostörténeti kutatásaimat egy sor tanulmányban és több önálló kötetben is értékesítettem. Az utóbbi évek egyik legátfogóbb helytörténeti munkám a két kiadást is megért (1996-ban és 2006-ban) Csíkmadaras története, valamint Marosvásárhely város történetének I. kötete (2009). Demográfiatörténeti tanulmányaiban a 17–19. századi székelyföldi népmozgalmi kérdésekkel foglalkoztam.

A levéltárosi szakmához szorosan kapcsolódva a történeti alaptudományok rendszeres ápolója voltam. Főként intézménytörténeti és pecséttani kérdésekkel foglalkoztam. Az előbbire vonatkozóan több mint húsz intézmény- és vállalattörténeti tanulmányt közöltem, az utóbbira egy tucatnyit. Pecséttani írásaim az erdélyi pecséttani kutatások történetére, valamint a 16–19. századi közigazgatási intézmények pecséthasználati múltjára vonatkoznak. Az utóbbiak közül kiemelném a Történelmi szimbólumaink. A székelyföldi pecsétek (2014-ben) című átfogó, gazdag színes albummal ellátott székelyföldi pecséthasználat-történeti kötetet.

Jelenkori témájú írásaim közül megemlítem az 1956-os események erdélyi hatására és a marosvásárhelyi vízszolgáltatás történetére vonatkozóakat. 1956-tal kapcsolatosan, esetekre lebontva, kimondottan levéltári adatok alapján, több tanulmányban és egy önálló kötetben is ismertettem a Magyar Autonóm Tartományban, vagyis a Székelyföldön végzett, forradalom utáni megtorlásokat. Ugyanakkor főmunkatársa voltam a 2006-ban megjelent erdélyi politikai elítéltek életrajzi adattárának.

Forrásfeltáró és forrásközlő tevékenységem eredményeképp is több kötetem látott napvilágot. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot illetően két forráskötetet közöltem, egyet Maroszékre és egyet Udvarhelyszékre vonatkozóan. Önálló kötetben jelentettem meg Marosvásárhely 17–18. századi jogszabályait és polgárnévsorait is. A magyarországi boszorkányság forrásai c. sorozat Erdélyre vonatkozó adatainak egyik fő forrásfeltárója (több mint 500 esetet) és a III. kötet társszerkesztője voltam. 2005–2013 között összeállítottam és a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában közzétettem a hat kötetes A székely székek a 18. században c. sorozatot, amely az 1701–1722 közötti székelyföldi összeírásokat tartalmazza, általános névmutatóval ellátva.

Eddigi tudományos munkásságom alatt megjelent írásaim – önálló szakkiadványok, forráskötetek, tanulmányok és honismereti cikkek – száma meghaladja a 300-at. 1997–2012 között, egyedül vagy fiatal történészeket kooptálva tizenkét tanulmánykötetet szerkesztettem, több kötetet lektoráltam, másokhoz pedig előszót írtam. Kutatásaim eredményeit, az írott sajtón kívül, mintegy 190 tudományos ülésszakon, különböző eladásokon, rádió- és tv-interjúkban ismertettem. Ugyanakkor 1997 és 2013 között az Erdélyi Múzeum-Egyesület marosvásárhelyi fiókjának elnökeként évenként tudományos ülésszakokat szerveztem.

Szakmai (levéltárosi) és tudományos munkásságom szorosan összefügg a magyar tudományos élet művelésével, valamint az elméleti és gyakorlati levéltári tevékenységgel. Munkásságom elismeréseként több kitüntetésben részesültem. Levéltárosi tevékenységemért, 2002-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztere „Pauler Gyula-díjat”, 2010-ben pedig a Nemzeti Erőforrás Minisztere „Széchényi Ferenc-díjat” adományozott. Tudományos kutatói munkásságomért, 2006-ban az 1956-os forradalom történetének kutatása terén elért eredményekért a Magyar Köztársaság részéről a „Szabadság hőse” emlékérmet kaptam. Az Erdélyi Múzeum–Egyesület, az ottan kifejtett tevékenységemet 2006-ban „Gróf Mikó Imre” emléklappal, 2009-ben pedig emlékéremmel jutalmazta. 2009-ben, kimagasló tudományos tevékenységért az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága „Arany János-érmet” adományozott. 2013-ban, a székelység múltjának kutatása terén elért eredményeimért a Székely Nemzeti Tanács „Gábor Áron-díjban” részesített.

 

Marosvásárhely, 2015. szeptember 10.

Pál-Antal Sándor